A PAPÍR ÚJRAHASZNOSíTÁSA
Bizonyára tudod, hogy füzeted, könyveid lapjai, melyekről oly szorgalmasan szívod magadba a tudást, fából készülnek. A tény, hogy ezért a fákat kivágjuk, nemcsak az adott fára nézve káros, és nem is csak a benne, rajta élő állatokra, hanem az erdőre és (a kivágott mennyiség miatt) rajta keresztül a Föld egészére nézve is. Hogy megértsd, miért okoz az ember olyan nagy kárt az erdők kivágásával, nem árt tisztában lenned az erdő szerepével.
Az erdő legfontosabb hatásai:
A papírgyártás környezeti hatásai:
Mit tehetsz az erdők védelmében?
A PAPÍR ÚJRAHASZNOSíTÁSA
Március 1-je az Újrapapír Napja. Az Újrapapír Napja környezetvédelmi kezdeményezést a Humusz Szövetség indította el 2006-ban, hogy felhívja a figyelmet társadalmunk pazarló papírfogyasztására és a papírhulladék újrahasznosításának fontosságára. A világon évente több mint 300 millió tonna, azaz fejenként átlagosan 48–50 kilogramm papírt használunk fel.
Bizonyára tudod, hogy füzeted, könyveid lapjai, melyekről oly szorgalmasan szívod magadba a tudást, fából készülnek. A tény, hogy ezért a fákat kivágjuk, nemcsak az adott fára nézve káros, és nem is csak a benne, rajta élő állatokra, hanem az erdőre és (a kivágott mennyiség miatt) rajta keresztül a Föld egészére nézve is. Hogy megértsd, miért okoz az ember olyan nagy kárt az erdők kivágásával, nem árt tisztában lenned az erdő szerepével.
Az erdő legfontosabb hatásai:
- a legnagyobb szén-dioxid fogyasztó és oxigén-termelő, megújuló energiaforrás,
- a párologtatás révén a Föld vízháztartásának alapvető szabályozója,
- a tápláléklánc megszakítás nélküli fenntartásának csaknem egyedüli helyszíne,
- a környezet legjelentősebb védőjee,
- egészségnevelő hatása egyedüli, jóléti, kulturális hatása nélkülözhetetlen
A papírgyártás környezeti hatásai:
- 1 tonna papír előállításához legalább 2-3,5 tonna fára van szükség!
- A fakivágások miatt az erdőben lévő állati élőhelyek csökkennek, ennek következtében a fajok szokszínűsége is csökken.
- A táplálékláncok egysége összeomolhat.
- Párologtatás csökkenése, vízforgalom változás.
- Elsivatagosodás gyorsulása.
- Talajpusztulás fokozódása.
- Nagymértékű energiafogyasztás. A papírgyártás a világ energiafelhasználásának 4 %-át teszi ki.
- Vízfelhasználás: a papíripar 1 tonna termék előállításához bármely más iparágnál több vizet használ fel.
- A papírmalmokból rengeteg vegyi anyagot engednek a vizekbe.
Mit tehetsz az erdők védelmében?
- Írj, nyomtass a papír mindkét oldalára!
- Egy oldalra nyomtatott dokumentumok hátoldalát használd jegyzetelésre! Készíts belőle jegyzettömböt.
- Otthoni papírdobozokból (pl.: termékcsomagolás) készíthetsz ajándékdobozt.
- Régi falinaptárt, posztert használhatsz füzetborítónak vagy ajándék- csomagolására is.
- Ne fogadj el, ne vigyél haza felesleges szórólapokat!
- Nem kell minden elektronikusan érkező dokumentumot kinyomtatni, sok mindent elég, ha csak képernyőn olvasol el!
- Keress környezetbarát papírt és használj ilyet az iskolában és otthon is!
- Használd a szelektív kukákat, gyűjtőszigeteket és oda dobd ki a feleslegessé vált papírhulladékot!
A papír újrahasznosítása:
 |
bálázott papír
|
A szelektíven gyűjtött papírt kiválogatják, majd bebálázzák.
Ezután elszállítják a papírgyárba, ahol pépesítik és elsősorban hullámkartont állítanak elő belőle. Ebből kartondobozt készítenek, amibe termékek millióit csomagolják. De hulladék papírból lehet újrapapírt is előállítani, aminek előállítása gazdaságosabb és környezetkímélőbb, mint a hagyományosé, és ma már a legtöbb papírtermék előállítható újrapapírból. Ilyenek lehetnek például az irodai papírok, borítékok, füzetek, mappák, naptárak, de kartonbútorokat is készítenek belőle.
Egy tonna papír újrahasznosításával 31 fa kivágása kerülhető el, továbbá 4000 kWh energia, 270 liter kőolaj és 26.000 liter víz takarítható meg, valamint 3,5 köbméternyi hely marad szabadon a hulladéklerakókon. Így az energia közel 60%-kal csökken a nem hulladékpapírból készült papír gyártási folyamatához viszonyítva. Újrapapír készítése során a vízmegtakarítás közel 75%-os.
Forrás: hulladékból termék, novapapír, greenfo
A farsang története
Évente ismétlődő ünnep a farsang, mely hagyományosan január 6-án kezdődik, és a Húsvétot megelőző 40 napos böjt kezdetéig, Hamvazószerdáig tart. Az ünnep érdekessége, hogy az eredetileg pogány hagyományokra épülő, mára keresztény ünnep semmilyen jelentős keresztény eseményhez nem kötődik. Pusztán a gazdag pogány hagyományok miatt került át a keresztény vallás ünnepei közé is.
A farsang hangos, vidám ünnepét az a középkori hiedelem keltette életre, mely szerint a tél végével a Nap ereje gyengül, és ártó, gonosz szellemek kelnek életre. A zajos mulatozással, boszorkánybábúk égetésével éppen ezeket a szellemeket kívánták elűzni a településekről. A hiedelmek, szokások és jelmezes felvonulások rendszerint a farsang végére csoportosulnak, vagyis a „farsangfarkára”, mely magába foglalja a farsangvasárnapot, hétfőt és a Húshagyó keddet is. A régi időkben a mezőgazdasági munkálatok szüneteltek, így ez az időszak vált a fő mulatozási idővé. A telet végre felváltja a tavasz! A 40 napos böjt kezdete után egy nappal a hagyomány szerint felfüggesztik a böjtöt, hogy a farsangi maradékokat elfogyasszák, ez a torkos csütörtök.
 
Magyarországra valószínűleg német közvetítéssel érkezett a farsang, mely hagyományosan a párválasztás és az esküvők időszaka volt. A legények bálokat szerveztek, a fiatal lányok pedig ismerősök, barátok által bokrétát küldtek a kiszemelt legénynek, akik a farsangi időszak végén, nyilvánosan a kalapjukra tűzték azt.
 |
A mohácsiak messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első telihold határozza meg. Régen Farsangvasárnap reggelétől Húshagyókedd éjjeléig tartott a mulatság. A Farsang utolsó csütörtökjén a gyerekek öltöznek maskarákba.
A busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységvarázsló ünnepek családjába tartozik. Éppúgy rokonságot mutat a riói és a velencei karnevállal, mint az afrikai népek szokásaival.
Szerző: Bella Csenge
Források: ovivilag.hu/a-farsang-tortenete, www.mohacsibusojaras.hu/?b=2
A Mikulás
A hagyomány
A piros palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékokat osztó Mikulás eredetileg a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak, a Lycia római provinciában fekvő Myra püspökének népies alakja. Szent Miklós a gyermekek és diákok védőszentje, ezért a későbbi korokban a népi vallásosság hatására kialakult ajándékosztó püspöksüveges Mikulás előképének és mintájának tartják. 1087-ben Myrából a Dél-Olaszországi Bari városába vitték Szent Miklós ereklyéit, miután a város egyike lett Európa legjelentősebb keresztény központjainak A Szent Miklós napi magyar népi hagyományok német hatást tükröznek. A katolikus szent kultuszát Németországba a 10. században vitték el a kereskedők. A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklós tetteiről . Kezdetben a különféle játékokban a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst. Később ezt a szerepet a felnőttek vették át. Ebből alakult ki aztán a szokás és került Magyarországra, hogy az ünnepnap előestéjén, egy később magyar nyelvterületen „Mikulás”-nak elnevezett piros köpenybe öltözött apó, házról házra járt és vizsgáztatta, dicsérte, ajándékokkal halmozta el a gyerekeket, vagy éppenséggel megfenyítette, megbüntette őket. A modern magyar néphagyomány szerint december 5. éjjelén – december 6. hajnalán a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik. Ez a népszokás, azaz az ablakba kitett csizmákba ajándékot helyező titokzatos Mikulásjárás, körülbelül egy évszázadra tekint vissza. Magyar nyelvterületen Mikulás alakjára használatos az újabb keletű, a szélesebb körben csak az 1950-es évek óta elterjedt, Télapó elnevezés is, ami feltételezhetően teljesen téves összemosása a különböző kultúrkörök hagyományainak. A „Mikulás” elnevezés 1856-tól eredeztethető és egy olyan „lényt”, illetve népi mesealakot jelöl, aki december 6-án, Szent Miklós napján megajándékozza a gyermekeket.
A Mikulás szó cseh származású, maga az ajándékozás szokása pedig osztrák hatásra terjedt el a magyar családoknál. A Mikuláshoz köthető magyar néphagyomány azonban a globalizáció hatására megváltozott: addig amíg a két világháború között a Mikulás alakja a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a mai fogyasztói társadalmakban egyre inkább elterjed az a nézet, hogy Mikulás, illetve országonként más-más alak, aki a mi jóságos Mikulásunk megfelelője, Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák, a segítők pedig általában elmaradnak mellőle.
Videó: https://www.youtube.com/watch?v=0BmPOZyW1_c
Miklós püspök története
Krisztus után 245 körül (nincs pontos adat) Kis-Ázsia-i Anatóliában, Pataravárosában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez, (aki apja testvére volt,) a város kolostorába költözött. Az Ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Emberszeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált. A zarándokútról visszafelé, betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városba, ahol legendás körülmények között püspökké választották.
52 évig volt püspök. Ezen évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspöküknek, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal. Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént:
A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az arany pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el a hóborította Taurus hegyről ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő. De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték.
325-ben részt vett a niceai Első Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte Ariust. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól. Még azon az éjszakán a Zsinat több tagjának egyazon különös álma volt: Nikolas jelent meg előttük, egyik oldalán Isten állt, kezében az evangéliummal, a másik oldalon Szűz Mária érseki palásttal, így kinyilvánítva szimpátiájukat a magáról megfeledkezett püspök iránt. Az ámulatba esett tanácstagok azonnal Nikolashoz siettek, és bocsánatot kérve visszahelyezték pozíciójába. Ettől fogva óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint egy nagy emberre, aki nem esztelen dühből vágta arcon a szüntelenül istenkáromló Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából.
Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (342. december 6-án ) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.
Szent Miklós nem legenda volt, hanem egy valaha élt történelmi személyiség!
Forrás: mikulásbirodalom.hu
A Mikulás szánját általában 9 rénszarvas húzza, élükön a piros orrú Rudolffal:
Szuperhold
Szuperholdnak nevezi a köznyelv, amikor a telihold fázisa az ellipszis alakú holdpálya Földhöz legközelebbi pontján következik be, ilyenkor lesz a Hold Földről látható látszólagos mérete a legnagyobb. Ez idén november 14-én következett be és a NASA szerint ilyen közel legközelebb 2034. november 25-én lesz ilyen közel hozzánk a Hold.
A kifejezést egy Richard Nolle nevű asztrológus találta ki 1979-ben. A csillagászatban nem használják, mert nincs csillagászati jelentősége a holdtölte és a földközelség egybeesésének. A fogalomnak több meghatározása is létezik. A timeanddate.com weboldal olyan definíciót ad meg, ami szerint szuperholdról akkor lehet szó, ha a Hold tömegközéppontja közelebb van a Föld tömegközéppontjához 360 000 km-nél. A Hold földtávolban kb. 405 ezer km-re, míg földközelben 356 ezer km távol van a Földtől, emiatt a látszólagos mérete kb. 14%-kal, a fényessége pedig 30%-kal nő meg a legkisebb értékhez képest. Az átlagos holdtöltéhez képest a Hold nagysága látszólag kb. 7%-kal nő meg. Fényessége kb. 16%-kal erősebb.
A jelenség valamivel erősebb az északi félteke téli hónapjaiban, mert a Föld a pályáján ilyenkor közelebb van a Naphoz, így a Holdat több napfény éri. Évente változó, hogy hányszor fordul elő ez a jelenség. Volt olyan év, hogy ilyen egybeesés egyszer sem fordult elő, de olyan év is akadt, amikor többször is láthattunk ilyet. 2016-ban például 14 földtávoli és 13 földközeli holdállás van, de ezek közül mindössze csak egy alkalom, november 14. esik egybe a telihold időpontjával.
A földközeli és földtávoli holdállások négyéves ciklusban mindig ugyanarra, vagy majdnem ugyanarra a naptári napra esnek. Ennek az az oka, hogy 53 földközeli (vagy földtávoli) holdállás időtartama szinte hajszálra megegyezik 4 naptári év hosszával.
forrás: Wikipédia
Hajas Ákos
A VILÁG LEGNAGYOBB MACSKÁJA
Németh Bence
Állatok világnapja
Nemrég,október 4-én volt az állatok világnapja, ami arra szeretné felhívni figyelmünket, hogy óvjuk az állatvilágot. Ebből az alkalomból bemutatunk három állatot a világ különböző tájairól.
Első alanyunk a kolibri.
A kolibrifélék (Trochildiae) a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe sorolt család, melybe 112 nem és 341 faj tartozik. Súlyuk 2 és 24 gramm között mozog fajtól függően. A kolibrik legnagyobb különlegessége, hogy egy helyben is tudnak ,,lebegni,,. Akár 80-szor csapnak másodpercenként szárnyukkal, ez azt jelenti, hogy messze lehagy minket, ugyanis a világrekordunk 13 tapsolás másodpercenként. Eközben szívverésük akár az 1200-as percenkénti dobbanást is elérheti. Szüntelen repülésük során rengeteg energiára van szükségük, ezért negyedóránként enniük kell. Ha nem jutnak táplálékhoz, pár óra alatt éhen halnak. Az éjszakai alvást ezért csak hibernált állapotban élik túl. Táplálékukat nektár és különböző rovarok képezik.
Források: wikipédia, szabadtudostermeszetbuvar.blog, kislexikon, A kolibrik titkos élete
A magyar szürkemarha
Magyarországon őshonos, valódi hungarikum, amely szépségével, szilajságával, impozáns megjelenésével az Alföld világszerte ismert jellegzetességeihez tartozik. Húsa igen ízletes és garantáltam kergemarhakór-mentes, bár az állatokat most már inkább csak turista látványosságként tartják. A 13-18.század között Közép-Európa legkiválóbb hústermelője volt, állománya átvészelt súlyos történelmi időket és évszázadokon keresztül jelentős szerepet játszott a magyar gazdaság egészében.
Az állatok színe koruktól függően változik. A borjú születésekor ,,pirók” színű és ahogy nő, szürkévé változik. A kifejlett állatok a szürke sokféle árnyalatában fordulnak elő, pl.: ezüstfehér, ezüstszürke, kékszőrű, daru, darvas, sötétdaru, rigószőrű.
Az állatoknak különböző szarvformájuk van. Ilyen például a címeres és a gallyas. ,,A szürke marha nyaka hosszú, de keskeny és izomszegény. A bikák tömege 700-900 kg, a teheneké 550-600 kg. A mellkasa mély és hosszú, de nem dongás, szügye széles és izmos. 
Igen intelligens és igénytelen állat, betegségekkel szemben rendkívül ellenálló. A tehén borjához nagyon ragaszkodik, féltőn óvja. Pusztulása esetén képes napokig bolyongva keresni.
Eredetét tekintve még ma is több elmélet létezik. Az egyik szerint a honfoglalókkal érkezhetett a Kárpát- medencébe az őse, a másik szerint később betelpült népek hozhatták magukkal az őseit, a harmadik elmélet szerint pedig az őstulokból háziasították. A legvalószínűbb, hogy mindháromban van igazszág, az elméletek nem zárják ki egymást.
(írta:Tóth Márton)
Források:wikipédia, agr.unided.hu, Mozaik Természetismeret 5.
A világ legnagyobb csigája az Afrikai óriási Csiga (achát csiga)
A csigaház 10-15 centiméter, kivételes esetekben 20 cm hosszú és 7 cm széles lehet, 6-7 kanyarulattal. Megnyújtott kúp alakú, sötét- vagy világosbarna, , igen változatos lehet. A kanyarulatokat a növekedési vonalakat jelző hosszanti csíkok díszítik. A csiga teste világos- vagy sötétebb barna, hátán sötétebb hosszanti sávval; lába sötétebb.
Trópusi erdők aljnövényzetében élnek, növényevők. Levelekkel, gyümölcsökkel, zöldségekkel táplálkoznak, de sok faj szereti a korhadó fatörzsek kérgét, valamint a gombákat, esetenként dögevők is lehetnek, de ez utóbbi viszonylag ritka. Rendszerint éjjel aktívak, de nappal is látni őket. Amennyiben tartósan 20°C alatt van a hőmérséklet, bezárkóznak a csigaházba, lezárják a ház száját egy mészlappal. Hosszú életkort elérhetnek ha nem válnak más állatok táplálékává, akkor akár 10-12 évet is élnek. A fogságban tartott csigák életkora a felére is csökkenhet.
Egy-két csiga terráriumban tartható, ez elegendő helyet biztosít két felnőtt példánynak, de mivel alapvetően társas lényekről van szó, többet is tarthatunk ekkora helyen. Talajnak tőzeget, virágföldet, esetleg kis mennyiségben homokot is tehetünk, célszerű keverni ezeket. 25-30°C-os hőmérséklet és 80%-os páratartalom az ideális mindegyik Achatina faj számára. Szaporításkor ügyelni kell arra, hogy ne száradjanak ki a peték, különben a kis csigák még a mészburkon belül elpusztulnak.
A csigák táplálkozásáról tudni kell, hogy alapvetően növényevők, de szükség esetén rászánják magukat arra, hogy dögöket is fogyasszanak. Az állati csontokból nyernek ki plusz kalciumot. A csigáknak lehet adni a legtöbb vásárolt növényt, illetve számtalan szedhető növényt is fogyasztanak. Ami fontos, hogy olyan helyről szerezzük be a szedett zöldet, ami nem volt permetezve és főként nem csigák ellen! A boltban is sok olyan növény kapható, ami esetleg a csigákra káros . Azok a növények sem jók, amelyek forgalmas út mellől lettek szedve, mert rájuk tapad az összes káros anyag, amit a járművek kibocsátanak. Csak a legfontosabb és legkönnyebben beszerezhetőeket említjük meg, és azokat, amiket gyakran adnak a csigáknak, de károsak lehetnek. Nem szabad túl sokat adni ezekből (pl. eper amit permeteznek), mert nem tudni mennyi benne a permetszer. Egy kis csigára különösen nagy veszélyt jelent egy akkora dózis is amit egy felnőtt állat talán észre sem vesz. A terráriumi növényekről nem lesz szó. A csigákat annyi étellel érdemes etetni, amit 1-2 nap alatt kényelmesen elfogyasztanak, hogy minél előbb lehessen kitakarítani a megmaradt mocskot utánuk (már ha maradt). Változatos etetés fontos, lehetőleg minél több fajta élelemmel. Sokan egyszerre 4-5 fajta különböző ételt is betesznek a csigákhoz. Ennek előnye, hogy válogathatnak, mit szeretnének megenni, hátránya viszont hogy lehet, hogy az egyik fajta élelemhez hozzá se nyúlnak. Biztosabb, ha mindig csak egy fajta táplálékot adunk nekik. Ha egy nap után hozzá sem nyúlnak a berakott ételhez, cseréljük ki valami másra, mert valószínűleg nem szeretik azt a fajta eledelt.
Zöldségek: Brokkoli, Karfiol, Kelkáposzta, Káposzta, Paradicsom félbe vágva, Sárga és fehér répa gyökere, Spenót, Sütőtök, Uborka (a csodálatos nagykedvencük), Saláta (csigák ellen permetezik), Spenót (csigák ellen permetezik), Sóska (csigák ellen permetezik)
Szedhető zöldek: Tyúkhúr, Lucerna, Pitypang, Lóhere, Csalán, Akácvirág
GYÜMÖLCSÖK: Alma, Banán, Barack, Dinnye, Körte, Málna, Eper (sok benne a permetszer, vigyázni kell vele)
Egyéb: Gomba (nem szedett, hanem vásárolt legyen), Állati tápok (elsősorban kutyatáp, nagyon büdös tud lenni, ha benedvesedik, igazából felesleges), Sör (igen, ezt is szoktak adni a csigáknak mert szeretik. Felesleges ezzel terhelni a csigák szervezetét, nem ajánlott ezt adni), Szárított bolharák
TILOS: Burgonya alias Krumpli, Rizs, Só (és só tartalmú ételek), Borostyán, Diófa levél, Gesztenyefa levél, Jegenyefa levél, Tölgyfa levél
Még sok mérgező növény van, érdemes utána nézni, mi az, ami mérgező.
Ezen kívül a csigáknak szükségük van még valami kalciumforrásra a házuk építéséhez. A legjobb a boltban kapható szépia. Olcsó és szinte minden állatkereskedésben beszerezhető. A napoztatás sem árt néha a csigáknak (nagyon óvatosan), mert a napfénytől a csigák „D” vitaminhoz jutnak ami segíti a kalcium beépülését. Sokan használják porrá törve a szépiát, de jobb, ha egyben van. Könnyebben felmérhető, hogy mennyi van belőle, hisz nem szórják úgy szét, mint a port és takarítani is könnyebb. Az itatójukba lehet szórni egy kis szépia port, de ez önmagában kevés. Mindenképp legyen egyben egy-két nagyobb szépia darab. Ha már nagyon átnedvesedett, akkor lehet porrá törni.
A legtöbben csak fogják, és szimplán vizet öntenek a csigáknak. Azonban a csapvíz rengeteg klórt tartalmaz, ami a kalciumot kivonja a csontokból, a csigák esetében pedig a csigaházból, és ez lassítja a fejlődésüket vagy akár a halálukat okozhatja. Ennek elkerülése érdekében egyszerű megoldások léteznek. Egyik megoldás, hogy esővizet használunk. A másik lehetőség, hogy a csapvizet egy tárolóba tesszük és ott hagyjuk legalább egy napig párologni. Egy nap után a víz már adható a csigáknak. A terrárium takarításánál erre nincs szükség, de itatásnál, terrárium párásításánál sokkal előnyösebb, ha ezt használjuk. A csigák megmosására is ez javasolt, itatásukra pedig végképp. A csigáknak odaadott ételt meg kell mosni, le kell öblíteni és ez a párologatott víz erre is sokkal jobban megfelel. Így a csigáknak sokkal jobb életet tudunk biztosítani.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Afrikai_%C3%B3ri%C3%A1scsig%C3%A1k, http://akc.uw.hu/etetes.html, http://csigavilag.hu/
Kittenberger Kálmán
Kittenberger Kálmán (Léva, 1881. október 10. – Nagymaros, 1958. január 4.) magyar Afrika-kutató, zoológus, tanár, vadász és természettudományos író.
A magyar vadászirodalom klasszikusa, 1920–1948 között a Nimród vadászújság főszerkesztője.
Ifjúkora
Szegény, nyolc gyermeket nevelő felvidéki iparoscsaládba született. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el.
A gimnáziumból (részben anyagi, részben fegyelmi okból) a lévai tanítóképzőbe iratkozott át. Természetrajz tanára, Kriek Ernő tanította meg az állatok preparálására, az ő ajánlására kapott később segédpreparátori állást a Magyar Nemzeti Múzeumban, miközben a tanárképző főiskolát is látogatta.
A családnak nem volt pénze a taníttatásra és olyan életet élt, hogy a nélkülözések miatt többször az öngyilkosság szélére sodoródott. Ebből kitörni úgy tudott, hogy önképzéssel szerzett tudást a trópusok élővilágáról, megismerkedett többek közt Herman Ottóval és Bíró Lajossal. A tanulmányai közben végzett segédpreparátori munkáját nem fizették meg, így nem tudta fenntartani magát, ezért félbe kellett szakítania tanulmányait és tanítói állást vállalt 1902. őszén Tatrang faluban, a hétfalusi csángók közt. Választása azért esett erre a vidékre, hogy legalább vadászszenvedélyének hódolhasson.
Első afrikai útja
Először 1903-ban Damaszkin Arzén bácskai földbirtokos kísérőjeként járt Afrikában. Anyagi körülményei miatt az utazásra reménye sem lehetett, Madarász Gyula ornitológus azonban beajánlotta őt az Afrikába készülő Damaszkinhoz, akinek szüksége volt preparátorra. Damaszkin azonban csak az ott-tartózkodás költségeit fedezte, az utazásét nem. Szalai Imre közbenjárására a Nemzeti Múzeum biztosította számára a szükséges eszközöket és egy esztendei fizetést, cserébe Kittenberger gyűjteményeket ígért a Múzeumnak.
1903-ban érkeztek Mombasza kikötőjébe, innen az új Uganda vasúton utaztak a szárazföld belseje felé, majd fáradtságos gyalogút következett. Damaszkin rövid idő múltán visszatért, de felszerelését társa számára hátrahagyta. Egyedül e körülmény folytán maradhatott Afrikában.
Kittenberger maláriától szenvedve gyalogolt 140 kilométert, Moshiba már súlyos állapotban érkezett, de túlélte a kórt, és már lábadozásának heteiben állatminták gyűjtésébe kezdett. Ezután bennszülött vezetőkkel hosszú vadászutakat tett Tanganyika (ma: Tanzánia), a mai Kenya és Uganda vadonjaiba.
Gyakran napokig követte az elefántcsordákat, hogy megfigyelje őket. Mivel itthonról nem kapott segítséget, Kittenberger gyakran került olyan helyzetbe, hogy bőröket és trófeákat kellett eladnia.
Többször került életveszélybe, egy ízben például egy rátámadó oroszlán a földre döntötte, és csak nagy szerencsével szabadult, sebekkel borítva. Kötszereit az előző napon kénytelen volt elcserélni. Sérült, lecsüngő ujjpercét levágta, és elküldte a Nemzeti Múzeum igazgatójának, hogy a rajta lévő arzénnyomokat látva az megbizonyosodjék róla: Kittenberger folytatja a gyűjtést és preparálást. Munkáját ekkor csak több hónapos ápolás után tudta folytatni. Az oroszlánnal történt találkozását így mesélte el: „A Lettima-hegyek alól, súlyosan megsebesülve, tizenkét nehéz és sok apró sebtől és nagy vérveszteségtől elgyengülve hoztak a másszaiak Mosiba. Június 11-én reggel leütött egy oroszlán. Mindez nem történt volna, ha puskám a második lövésre nem mond csütörtököt, midőn a meglőtt oroszlán támadott, és közelre kellett várnom, mert a magas fűben nem láttam. Irtózatos küzdelem volt ez, és senki sem volt a közelben. Végre bal kezemmel elkaptam a nyelvét, s azt erősen megrántottam. Ez a bestiát annyira zavarba ejtette, hogy volt időm a rossz patront kirántani, ismételni, s az ellenfelemet szembe lőni". – Kittenberger Kálmán
Későbbi útjai
Ezzel együtt 6 alkalommal összesen 16 évet töltött ott. Több, mint 60 000 példányból álló anyaggal gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum állattani gyűjteményeit. Ez a gyűjtemény mintegy 300 új állatfajt tartalmazott, amiből közel negyvenet Kittenbergerről neveztek el. 1903-1906 között azokat a területeket járta be a Kilimandzsáró vidékén, ahol másfél évtizeddel korábban Teleki Sámuel járt. 1906-1907-ben járt Tanzániában.
Etiópiában a tudományosan szinte teljesen feltáratlan Danakil-földön végzett kutatásokat. 1908 és 1912 között a Viktória-tó keleti partvidékén, míg a világháborút megelőző két esztendőben Ugandában és Belga Kongóban gyűjtött és vadászott.
Az első világháború idején a brit hatóságok internálták, mint ellenséges állam polgárát. Öt évet töltött Indiában hadifogolytáborban. Vadászfegyvereit, felszerelését, gyűjteményét elkobozták, ezek végleg elvesztek. Indiai hadifogságából 1919-ben szabadult.
Innen hazatérve sem állást, sem lakást nem kapott. A nélkülözések után a Nimród című folyóirat szerkesztője, majd tulajdonosa lett. Emellett több természettudományi szaklap munkatársa volt. Afrikai kutatásai idején közvetlen kapcsolatban állt a hazai természettudomány legnevesebb képviselőivel, kiterjedt levelezést folytatott velük. Ezek a levelek ma már tudománytörténeti források. E szempontból különösen jelentős és életének alakulására is döntő befolyással bírt Kovács Ödön amatőr zoológussal folytatott tudományos információcseréje.
Tizenkét esztendő után, 1925–26-ban utazhatott újra Kelet-Afrikába. Ugandában, a Ruwenzori-hegység körüli őserdőkben vadászott a MNM számára. 1928–29-ben ismét felkereste Uganda nyugati területeit, utolsó vadász- és gyűjtőútján a nagyvadak és madarak életét tanulmányozza.
1930-ban sikertelenül pályázott a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatói állására.
Kittenberger 28 éven át, 1948-ig szerkesztette a Nimród c. folyóiratot, közben a marosvásárhelyi Vadász Újságban is publikált. 1948-ban a politikai hatalom félreállította. Még vadászfegyverét is elvették. Jövedelem és lakás nélkül maradt. Ekkor Kovács Ödönnek, Abesszíniában tragikus körülmények közt elhunyt vadásztársának családja adott neki szállást Nagymaroson, a következő években itt dolgozott (Balázs Dénes könyve szerint már 1920-ban Nagymarosra költözött). Feleségül vette Kovács Ödön húgát, Líviát.
Az 1956-os forradalom utcai harcai nyomán a budapesti Nemzeti Múzeum épületében tűz ütött ki, amely elpusztította az Afrika-gyűjteményt. Kittenberger Kálmán itt őrzött gyűjtésének nagy része megsemmisült, a Széchenyi Zsigmonddal közös trófeagyűjteménnyel együtt. A veszteséget óriási szerencsétlenségként élte meg.
1956 után Kittenbergert rehabilitálták, több könyve és elbeszélése megjelenhetett, de a fő hivatásának tartott munkájához, a Nimród szerkesztőségébe már nem tért vissza.
Írásaiban a vadászati szakszempontok mellett különös figyelmet fordított a természeti közeg, az afrikai népek életmódjának, szokásainak és társadalmának részletes ismertetésére. Munkáinak e sajátossága Kittenbergert Afrika tudós kutatóinak sorába emeli.
1958-ban hunyt el nagymarosi otthonában.
Művei
A madarak preparálásáról. Bp., 1903.; Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában. Bp., 1927.; A megváltozott Afrika (társszerző Horthy Jenő, Bp., 1930.; Az Állatkert nagy- és kismacskaféléi. Bp., 1954.; A Kilimandzsárótól Nagymarosig. Bp., 1956.; Kalandorok és vadászok - kalandok és vadászatok (sajtó alatt, várható megjelenés). Bp., 1997.; A többi magyar nyelvű könyve (Vadászkalandok Afrikában; Kelet-Afrika vadonjaiban; Utolsó afrikai vadászatom; Afrikai vadászkönyv) korábbi műveinek csonkított-cenzúrázott kiadása.; Angolul: Big Gama Hunting and Collecting in East Africa. London, 1929.; Franciául: Chasse et caoture du gros gibier dans l'est Africain. Paris, 1933.; Németül: Jagd und Tierfang in Ost Afrika. Bp. 1962.
Szerző: Hajas Ákos
Forrás: Wikipédia, http://tudosnaptar.kfki.hu/
Szent Mihály napja
Napja: szeptember 29.
Hagyományok:
Régen Szent Mihály napján terelték be az állatokat a pásztorok és
ilyenkor kapták meg a bérüket, esetleg még a felszerelésüket is
kibővítették ezen a napon. Ez a nap a cselédfogadás egyik időpontja.
Sok helyen ilyenkor tartják a szüreti mulatságokat. E nappal
megkezdődött az úgynevezett kisfarsang ideje, a lakodalmak őszi
időszaka, amely Katalin napjáig (nov. 25.) tartott. Mihály napja kedvelt
ünnep, a név gyakorisága miatt. Ez a nap a gazdasági év fordulója.
Ezután kezdték el a kukoricát törni.
Legenda:
Az arkangyal megjelenésére emlékeznek ilyenkor. A legenda szerint az
olaszországi Garganóban jelent meg, ahol templomot is állítottak a
tiszteletére. Sokan még a mai napon is fohászkodnak az arkangyalhoz.
A hagyomány szerint Ő a túlvilágra költöző lélek kisegítője. Úgy is
nevezték, hogy a „halott vőfélye”.
Népszokások, babonák:
Babonák és szokások is fűződnek ehhez a naphoz. Például Göcsejben
úgy tartották, hogy aki ilyenkor mos, annak sebes lesz a keze, más
helyen azt hitték hogy megrövidül a karja. Van ahol azt mondták, hogy
aki tereget ezen a napon, annak egész évben dörögni fog az ég a háza
fölött. A pásztorok úgy tartották, hogy ha a juhok összebújnak az ólban
akkor hosszú és hideg tél lesz. Ezen a napon az asszonyoknak tilos volt
dolgozniuk. Így szól az ehhez a naphoz fűződő mondás: “Ha Szent
Mihály lova deres, behozza a telet. ”Az Ipoly menti falvakban úgy
tartották, hogyha nem mennek el a fecskék Szent Mihály napjáig, akkor
hosszú őszre lehet számítani.
Források: Sulinet, Hungarotheka
A cikk írója: Bella Csenge
Állatok világnapja
Nemrég,október 4-én volt az állatok világnapja, ami arra szeretné felhívni figyelmünket, hogy óvjuk az állatvilágot. Ebből az alkalomból bemutatunk három állatot a világ különböző tájairól.
Első alanyunk a kolibri.
A kolibrifélék (Trochildiae) a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe sorolt család, melybe 112 nem és 341 faj tartozik. Súlyuk 2 és 24 gramm között mozog fajtól függően. A kolibrik legnagyobb különlegessége, hogy egy helyben is tudnak ,,lebegni,,. Akár 80-szor csapnak másodpercenként szárnyukkal, ez azt jelenti, hogy messze lehagy minket, ugyanis a világrekordunk 13 tapsolás másodpercenként. Eközben szívverésük akár az 1200-as percenkénti dobbanást is elérheti. Szüntelen repülésük során rengeteg energiára van szükségük, ezért negyedóránként enniük kell. Ha nem jutnak táplálékhoz, pár óra alatt éhen halnak. Az éjszakai alvást ezért csak hibernált állapotban élik túl. Táplálékukat nektár és különböző rovarok képezik.
Források: wikipédia, szabadtudostermeszetbuvar.blog, kislexikon, A kolibrik titkos élete
A magyar szürkemarha
Magyarországon őshonos, valódi hungarikum, amely szépségével, szilajságával, impozáns megjelenésével az Alföld világszerte ismert jellegzetességeihez tartozik. Húsa igen ízletes és garantáltam kergemarhakór-mentes, bár az állatokat most már inkább csak turista látványosságként tartják. A 13-18.század között Közép-Európa legkiválóbb hústermelője volt, állománya átvészelt súlyos történelmi időket és évszázadokon keresztül jelentős szerepet játszott a magyar gazdaság egészében.
Az állatok színe koruktól függően változik. A borjú születésekor ,,pirók” színű és ahogy nő, szürkévé változik. A kifejlett állatok a szürke sokféle árnyalatában fordulnak elő, pl.: ezüstfehér, ezüstszürke, kékszőrű, daru, darvas, sötétdaru, rigószőrű.
Az állatoknak különböző szarvformájuk van. Ilyen például a címeres és a gallyas. ,,A szürke marha nyaka hosszú, de keskeny és izomszegény. A bikák tömege 700-900 kg, a teheneké 550-600 kg. A mellkasa mély és hosszú, de nem dongás, szügye széles és izmos.
Igen intelligens és igénytelen állat, betegségekkel szemben rendkívül ellenálló. A tehén borjához nagyon ragaszkodik, féltőn óvja. Pusztulása esetén képes napokig bolyongva keresni.
Eredetét tekintve még ma is több elmélet létezik. Az egyik szerint a honfoglalókkal érkezhetett a Kárpát- medencébe az őse, a másik szerint később betelpült népek hozhatták magukkal az őseit, a harmadik elmélet szerint pedig az őstulokból háziasították. A legvalószínűbb, hogy mindháromban van igazszág, az elméletek nem zárják ki egymást.
(írta:Tóth Márton)
Források:wikipédia, agr.unided.hu, Mozaik Természetismeret 5.
A világ legnagyobb csigája az Afrikai óriási Csiga (achát csiga)
A csigaház 10-15 centiméter, kivételes esetekben 20 cm hosszú és 7 cm széles lehet, 6-7 kanyarulattal. Megnyújtott kúp alakú, sötét- vagy világosbarna, , igen változatos lehet. A kanyarulatokat a növekedési vonalakat jelző hosszanti csíkok díszítik. A csiga teste világos- vagy sötétebb barna, hátán sötétebb hosszanti sávval; lába sötétebb.
Trópusi erdők aljnövényzetében élnek, növényevők. Levelekkel, gyümölcsökkel, zöldségekkel táplálkoznak, de sok faj szereti a korhadó fatörzsek kérgét, valamint a gombákat, esetenként dögevők is lehetnek, de ez utóbbi viszonylag ritka. Rendszerint éjjel aktívak, de nappal is látni őket. Amennyiben tartósan 20°C alatt van a hőmérséklet, bezárkóznak a csigaházba, lezárják a ház száját egy mészlappal. Hosszú életkort elérhetnek ha nem válnak más állatok táplálékává, akkor akár 10-12 évet is élnek. A fogságban tartott csigák életkora a felére is csökkenhet.
Egy-két csiga terráriumban tartható, ez elegendő helyet biztosít két felnőtt példánynak, de mivel alapvetően társas lényekről van szó, többet is tarthatunk ekkora helyen. Talajnak tőzeget, virágföldet, esetleg kis mennyiségben homokot is tehetünk, célszerű keverni ezeket. 25-30°C-os hőmérséklet és 80%-os páratartalom az ideális mindegyik Achatina faj számára. Szaporításkor ügyelni kell arra, hogy ne száradjanak ki a peték, különben a kis csigák még a mészburkon belül elpusztulnak.
A csigák táplálkozásáról tudni kell, hogy alapvetően növényevők, de szükség esetén rászánják magukat arra, hogy dögöket is fogyasszanak. Az állati csontokból nyernek ki plusz kalciumot. A csigáknak lehet adni a legtöbb vásárolt növényt, illetve számtalan szedhető növényt is fogyasztanak. Ami fontos, hogy olyan helyről szerezzük be a szedett zöldet, ami nem volt permetezve és főként nem csigák ellen! A boltban is sok olyan növény kapható, ami esetleg a csigákra káros . Azok a növények sem jók, amelyek forgalmas út mellől lettek szedve, mert rájuk tapad az összes káros anyag, amit a járművek kibocsátanak. Csak a legfontosabb és legkönnyebben beszerezhetőeket említjük meg, és azokat, amiket gyakran adnak a csigáknak, de károsak lehetnek. Nem szabad túl sokat adni ezekből (pl. eper amit permeteznek), mert nem tudni mennyi benne a permetszer. Egy kis csigára különösen nagy veszélyt jelent egy akkora dózis is amit egy felnőtt állat talán észre sem vesz. A terráriumi növényekről nem lesz szó. A csigákat annyi étellel érdemes etetni, amit 1-2 nap alatt kényelmesen elfogyasztanak, hogy minél előbb lehessen kitakarítani a megmaradt mocskot utánuk (már ha maradt). Változatos etetés fontos, lehetőleg minél több fajta élelemmel. Sokan egyszerre 4-5 fajta különböző ételt is betesznek a csigákhoz. Ennek előnye, hogy válogathatnak, mit szeretnének megenni, hátránya viszont hogy lehet, hogy az egyik fajta élelemhez hozzá se nyúlnak. Biztosabb, ha mindig csak egy fajta táplálékot adunk nekik. Ha egy nap után hozzá sem nyúlnak a berakott ételhez, cseréljük ki valami másra, mert valószínűleg nem szeretik azt a fajta eledelt.
Zöldségek: Brokkoli, Karfiol, Kelkáposzta, Káposzta, Paradicsom félbe vágva, Sárga és fehér répa gyökere, Spenót, Sütőtök, Uborka (a csodálatos nagykedvencük), Saláta (csigák ellen permetezik), Spenót (csigák ellen permetezik), Sóska (csigák ellen permetezik)
Szedhető zöldek: Tyúkhúr, Lucerna, Pitypang, Lóhere, Csalán, Akácvirág
GYÜMÖLCSÖK: Alma, Banán, Barack, Dinnye, Körte, Málna, Eper (sok benne a permetszer, vigyázni kell vele)
Egyéb: Gomba (nem szedett, hanem vásárolt legyen), Állati tápok (elsősorban kutyatáp, nagyon büdös tud lenni, ha benedvesedik, igazából felesleges), Sör (igen, ezt is szoktak adni a csigáknak mert szeretik. Felesleges ezzel terhelni a csigák szervezetét, nem ajánlott ezt adni), Szárított bolharák
TILOS: Burgonya alias Krumpli, Rizs, Só (és só tartalmú ételek), Borostyán, Diófa levél, Gesztenyefa levél, Jegenyefa levél, Tölgyfa levél
Még sok mérgező növény van, érdemes utána nézni, mi az, ami mérgező.
Ezen kívül a csigáknak szükségük van még valami kalciumforrásra a házuk építéséhez. A legjobb a boltban kapható szépia. Olcsó és szinte minden állatkereskedésben beszerezhető. A napoztatás sem árt néha a csigáknak (nagyon óvatosan), mert a napfénytől a csigák „D” vitaminhoz jutnak ami segíti a kalcium beépülését. Sokan használják porrá törve a szépiát, de jobb, ha egyben van. Könnyebben felmérhető, hogy mennyi van belőle, hisz nem szórják úgy szét, mint a port és takarítani is könnyebb. Az itatójukba lehet szórni egy kis szépia port, de ez önmagában kevés. Mindenképp legyen egyben egy-két nagyobb szépia darab. Ha már nagyon átnedvesedett, akkor lehet porrá törni.
A legtöbben csak fogják, és szimplán vizet öntenek a csigáknak. Azonban a csapvíz rengeteg klórt tartalmaz, ami a kalciumot kivonja a csontokból, a csigák esetében pedig a csigaházból, és ez lassítja a fejlődésüket vagy akár a halálukat okozhatja. Ennek elkerülése érdekében egyszerű megoldások léteznek. Egyik megoldás, hogy esővizet használunk. A másik lehetőség, hogy a csapvizet egy tárolóba tesszük és ott hagyjuk legalább egy napig párologni. Egy nap után a víz már adható a csigáknak. A terrárium takarításánál erre nincs szükség, de itatásnál, terrárium párásításánál sokkal előnyösebb, ha ezt használjuk. A csigák megmosására is ez javasolt, itatásukra pedig végképp. A csigáknak odaadott ételt meg kell mosni, le kell öblíteni és ez a párologatott víz erre is sokkal jobban megfelel. Így a csigáknak sokkal jobb életet tudunk biztosítani.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Afrikai_%C3%B3ri%C3%A1scsig%C3%A1k, http://akc.uw.hu/etetes.html, http://csigavilag.hu/
Kittenberger Kálmán
Kittenberger Kálmán (Léva, 1881. október 10. – Nagymaros, 1958. január 4.) magyar Afrika-kutató, zoológus, tanár, vadász és természettudományos író.
Ifjúkora
Szegény, nyolc gyermeket nevelő felvidéki iparoscsaládba született. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el.
A gimnáziumból (részben anyagi, részben fegyelmi okból) a lévai tanítóképzőbe iratkozott át. Természetrajz tanára, Kriek Ernő tanította meg az állatok preparálására, az ő ajánlására kapott később segédpreparátori állást a Magyar Nemzeti Múzeumban, miközben a tanárképző főiskolát is látogatta.
A családnak nem volt pénze a taníttatásra és olyan életet élt, hogy a nélkülözések miatt többször az öngyilkosság szélére sodoródott. Ebből kitörni úgy tudott, hogy önképzéssel szerzett tudást a trópusok élővilágáról, megismerkedett többek közt Herman Ottóval és Bíró Lajossal. A tanulmányai közben végzett segédpreparátori munkáját nem fizették meg, így nem tudta fenntartani magát, ezért félbe kellett szakítania tanulmányait és tanítói állást vállalt 1902. őszén Tatrang faluban, a hétfalusi csángók közt. Választása azért esett erre a vidékre, hogy legalább vadászszenvedélyének hódolhasson.
Első afrikai útja
Először 1903-ban Damaszkin Arzén bácskai földbirtokos kísérőjeként járt Afrikában. Anyagi körülményei miatt az utazásra reménye sem lehetett, Madarász Gyula ornitológus azonban beajánlotta őt az Afrikába készülő Damaszkinhoz, akinek szüksége volt preparátorra. Damaszkin azonban csak az ott-tartózkodás költségeit fedezte, az utazásét nem. Szalai Imre közbenjárására a Nemzeti Múzeum biztosította számára a szükséges eszközöket és egy esztendei fizetést, cserébe Kittenberger gyűjteményeket ígért a Múzeumnak.
1903-ban érkeztek Mombasza kikötőjébe, innen az új Uganda vasúton utaztak a szárazföld belseje felé, majd fáradtságos gyalogút következett. Damaszkin rövid idő múltán visszatért, de felszerelését társa számára hátrahagyta. Egyedül e körülmény folytán maradhatott Afrikában.
Kittenberger maláriától szenvedve gyalogolt 140 kilométert, Moshiba már súlyos állapotban érkezett, de túlélte a kórt, és már lábadozásának heteiben állatminták gyűjtésébe kezdett. Ezután bennszülött vezetőkkel hosszú vadászutakat tett Tanganyika (ma: Tanzánia), a mai Kenya és Uganda vadonjaiba.
Gyakran napokig követte az elefántcsordákat, hogy megfigyelje őket. Mivel itthonról nem kapott segítséget, Kittenberger gyakran került olyan helyzetbe, hogy bőröket és trófeákat kellett eladnia.
Többször került életveszélybe, egy ízben például egy rátámadó oroszlán a földre döntötte, és csak nagy szerencsével szabadult, sebekkel borítva. Kötszereit az előző napon kénytelen volt elcserélni. Sérült, lecsüngő ujjpercét levágta, és elküldte a Nemzeti Múzeum igazgatójának, hogy a rajta lévő arzénnyomokat látva az megbizonyosodjék róla: Kittenberger folytatja a gyűjtést és preparálást. Munkáját ekkor csak több hónapos ápolás után tudta folytatni. Az oroszlánnal történt találkozását így mesélte el: „A Lettima-hegyek alól, súlyosan megsebesülve, tizenkét nehéz és sok apró sebtől és nagy vérveszteségtől elgyengülve hoztak a másszaiak Mosiba. Június 11-én reggel leütött egy oroszlán. Mindez nem történt volna, ha puskám a második lövésre nem mond csütörtököt, midőn a meglőtt oroszlán támadott, és közelre kellett várnom, mert a magas fűben nem láttam. Irtózatos küzdelem volt ez, és senki sem volt a közelben. Végre bal kezemmel elkaptam a nyelvét, s azt erősen megrántottam. Ez a bestiát annyira zavarba ejtette, hogy volt időm a rossz patront kirántani, ismételni, s az ellenfelemet szembe lőni". – Kittenberger Kálmán
Későbbi útjai
Ezzel együtt 6 alkalommal összesen 16 évet töltött ott. Több, mint 60 000 példányból álló anyaggal gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum állattani gyűjteményeit. Ez a gyűjtemény mintegy 300 új állatfajt tartalmazott, amiből közel negyvenet Kittenbergerről neveztek el. 1903-1906 között azokat a területeket járta be a Kilimandzsáró vidékén, ahol másfél évtizeddel korábban Teleki Sámuel járt. 1906-1907-ben járt Tanzániában.
Etiópiában a tudományosan szinte teljesen feltáratlan Danakil-földön végzett kutatásokat. 1908 és 1912 között a Viktória-tó keleti partvidékén, míg a világháborút megelőző két esztendőben Ugandában és Belga Kongóban gyűjtött és vadászott.
Az első világháború idején a brit hatóságok internálták, mint ellenséges állam polgárát. Öt évet töltött Indiában hadifogolytáborban. Vadászfegyvereit, felszerelését, gyűjteményét elkobozták, ezek végleg elvesztek. Indiai hadifogságából 1919-ben szabadult.
Innen hazatérve sem állást, sem lakást nem kapott. A nélkülözések után a Nimród című folyóirat szerkesztője, majd tulajdonosa lett. Emellett több természettudományi szaklap munkatársa volt. Afrikai kutatásai idején közvetlen kapcsolatban állt a hazai természettudomány legnevesebb képviselőivel, kiterjedt levelezést folytatott velük. Ezek a levelek ma már tudománytörténeti források. E szempontból különösen jelentős és életének alakulására is döntő befolyással bírt Kovács Ödön amatőr zoológussal folytatott tudományos információcseréje.
Tizenkét esztendő után, 1925–26-ban utazhatott újra Kelet-Afrikába. Ugandában, a Ruwenzori-hegység körüli őserdőkben vadászott a MNM számára. 1928–29-ben ismét felkereste Uganda nyugati területeit, utolsó vadász- és gyűjtőútján a nagyvadak és madarak életét tanulmányozza.
1930-ban sikertelenül pályázott a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatói állására.
Kittenberger 28 éven át, 1948-ig szerkesztette a Nimród c. folyóiratot, közben a marosvásárhelyi Vadász Újságban is publikált. 1948-ban a politikai hatalom félreállította. Még vadászfegyverét is elvették. Jövedelem és lakás nélkül maradt. Ekkor Kovács Ödönnek, Abesszíniában tragikus körülmények közt elhunyt vadásztársának családja adott neki szállást Nagymaroson, a következő években itt dolgozott (Balázs Dénes könyve szerint már 1920-ban Nagymarosra költözött). Feleségül vette Kovács Ödön húgát, Líviát.
Az 1956-os forradalom utcai harcai nyomán a budapesti Nemzeti Múzeum épületében tűz ütött ki, amely elpusztította az Afrika-gyűjteményt. Kittenberger Kálmán itt őrzött gyűjtésének nagy része megsemmisült, a Széchenyi Zsigmonddal közös trófeagyűjteménnyel együtt. A veszteséget óriási szerencsétlenségként élte meg.
1956 után Kittenbergert rehabilitálták, több könyve és elbeszélése megjelenhetett, de a fő hivatásának tartott munkájához, a Nimród szerkesztőségébe már nem tért vissza.
Írásaiban a vadászati szakszempontok mellett különös figyelmet fordított a természeti közeg, az afrikai népek életmódjának, szokásainak és társadalmának részletes ismertetésére. Munkáinak e sajátossága Kittenbergert Afrika tudós kutatóinak sorába emeli.
1958-ban hunyt el nagymarosi otthonában.
Művei
A madarak preparálásáról. Bp., 1903.; Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában. Bp., 1927.; A megváltozott Afrika (társszerző Horthy Jenő, Bp., 1930.; Az Állatkert nagy- és kismacskaféléi. Bp., 1954.; A Kilimandzsárótól Nagymarosig. Bp., 1956.; Kalandorok és vadászok - kalandok és vadászatok (sajtó alatt, várható megjelenés). Bp., 1997.; A többi magyar nyelvű könyve (Vadászkalandok Afrikában; Kelet-Afrika vadonjaiban; Utolsó afrikai vadászatom; Afrikai vadászkönyv) korábbi műveinek csonkított-cenzúrázott kiadása.; Angolul: Big Gama Hunting and Collecting in East Africa. London, 1929.; Franciául: Chasse et caoture du gros gibier dans l'est Africain. Paris, 1933.; Németül: Jagd und Tierfang in Ost Afrika. Bp. 1962.
Szerző: Hajas ÁkosForrás: Wikipédia, http://tudosnaptar.kfki.hu/
Szent Mihály napja
Napja: szeptember 29.
Hagyományok: Régen Szent Mihály napján terelték be az állatokat a pásztorok és ilyenkor kapták meg a bérüket, esetleg még a felszerelésüket is kibővítették ezen a napon. Ez a nap a cselédfogadás egyik időpontja. Sok helyen ilyenkor tartják a szüreti mulatságokat. E nappal megkezdődött az úgynevezett kisfarsang ideje, a lakodalmak őszi időszaka, amely Katalin napjáig (nov. 25.) tartott. Mihály napja kedvelt ünnep, a név gyakorisága miatt. Ez a nap a gazdasági év fordulója. Ezután kezdték el a kukoricát törni.
Legenda: Az arkangyal megjelenésére emlékeznek ilyenkor. A legenda szerint az olaszországi Garganóban jelent meg, ahol templomot is állítottak a tiszteletére. Sokan még a mai napon is fohászkodnak az arkangyalhoz. A hagyomány szerint Ő a túlvilágra költöző lélek kisegítője. Úgy is nevezték, hogy a „halott vőfélye”.
Népszokások, babonák: Babonák és szokások is fűződnek ehhez a naphoz. Például Göcsejben úgy tartották, hogy aki ilyenkor mos, annak sebes lesz a keze, más helyen azt hitték hogy megrövidül a karja. Van ahol azt mondták, hogy aki tereget ezen a napon, annak egész évben dörögni fog az ég a háza fölött. A pásztorok úgy tartották, hogy ha a juhok összebújnak az ólban akkor hosszú és hideg tél lesz. Ezen a napon az asszonyoknak tilos volt dolgozniuk. Így szól az ehhez a naphoz fűződő mondás: “Ha Szent Mihály lova deres, behozza a telet. ”Az Ipoly menti falvakban úgy tartották, hogyha nem mennek el a fecskék Szent Mihály napjáig, akkor hosszú őszre lehet számítani.
Források: Sulinet, Hungarotheka
A cikk írója: Bella Csenge
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése